Minden nap más. Van ami könnyebb.., de van ami nehezebb.. Tudom, hogy sok idő eltelt már, de nincs hozzád fogható. Úgy érzem képtelen vagyok. Mosolygok, minden reggel, délben, de az éjszaka más.. olyan sötét..és akkor végig gondolom az egészet előről. Miért tudtam reggel mosolyogni ha este nem megy?
Este teljesen egyedül vagyok, nappal ott a családom és a barátok. Éjszakánként miattad maradtam ébren. Bármennyire voltam álmos, erőt adtál, hiszen beszéltünk, ha jól esett hajnalig. Ez hiányzik.. ahogy minden más is..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése