Mire felneveled a gyerekeidet...megérted, hogy mivel is tartozol a szüleidnek!

Minden nap más. Van ami könnyebb.., de van ami nehezebb.. Tudom, hogy sok idő eltelt már, de nincs hozzád fogható. Úgy érzem képtelen vagyok. Mosolygok, minden reggel, délben, de az éjszaka más.. olyan sötét..és akkor végig gondolom az egészet előről. Miért tudtam reggel mosolyogni ha este nem megy?
Este teljesen egyedül vagyok, nappal ott a családom és a barátok. Éjszakánként miattad maradtam ébren. Bármennyire voltam álmos, erőt adtál, hiszen beszéltünk, ha jól esett hajnalig. Ez hiányzik.. ahogy minden más is..

Ha lenne 2 kívánságom...

 azzal kezdenék, hogy ebben a percben legyél mellettem.. a második az lenne, hogy ez a perc tartson örökké.

BÁRMIT ELVESZÍTHETSZ!

A vagyonodat, a békességedet, a türelmedet,
a hitedet, a családodat, szerelmedet,
az életedet, mindent..
Csak egyetlen dolog van, amit soha senki
nem vehet el tőled, sem el nem veszítheted:
az, amit te adtál másoknak.

Egy lányt nem csak akkor kell gyönyörűnek hívni, amikor sír.. Nem akkor kell csodálkozni a problémáin, mikor meg tudod milyen sok rosszon ment már keresztül, és te észre sem vetted. Nem akkor kell "felemelni" mikor már a porban van, akkor is törődhetnél vele, mikor még minden rendben az életében, csak Te hiányzol neki!

hiába próbálok neked segíteni; úgy érzem semmibe veszel.

veled voltam jóban rosszban; próbáltam javítani a helyzeteden.

mert érdekel a sorsod ! úgy éreztem, hogy közel kerültünk egymáshoz; mint két jóbarát. de ezek szerint tévedtem. amint kiderült, csak nyűg voltam a hátadon. sajnálom

Nem számít hányszor aláztál meg. Nem számít hányszor mondtad, hogy nem szeretsz. Nem számít hányszor emeltél közénk egy falat és felejtetted el az emlékeink minden négyzetcentiméterét. Nem fogom elveszíteni a szívem. Nem fogok hiába sírni. Addig várok, amíg rá nem ébredsz, hogy nem fogsz más olyat találni, mint én!